A kiwi nők és a szavazati jog

1893 szeptember 19, egy igen fontos dátum a kiwi történelemben, hiszen ezen a dátumon írta alá Sir Lord Glasgow, Új Zéland akkori kormányzója az új szavazási törvényt, amely biztosította a nők szavazási jogát. Ezen törvénnyel Új Zéland, világelsőként szavatolt a nőknek ilyen jogot. 116 éve annak, hogy kiwiföldön a nőknek joga van részt venni a politikai életben, akár szavazás gyakorlása által, akár jelöltetés által bárminemű politikai tisztségre.

Canterbury környéke – az első lap – aláírásgyűjtés a nők szavazási jogáért

Az akkori kortárs demokráciákban, vagyis az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban ezen jog nem volt biztosítva a hölgyek számára. Mindkét ország az I. világháború után hozta be a lemaradást ezen a téren. Új Zéland demokráciájának későbbi megerősödésében igencsak sokat jelentett ez a korán kivívott jog.

A kampányt,  egy bizonyos Kate Shephard nevű hölgy vezette, aki a “Keresztyén Mértékletesség Unió” nevű egyesület elnöke volt. Manapság Kate Shephard munkásságát igen fontosnak ítélik meg Új Zéland identitásának kialakulásában.

Három évvel később e sikeres kampány után, szintén Kate Shephard segédletével, 11 női szervezet egy szervezetbe tömörült, és megalkották a Nemzeti Női Tanácsot (NCW), melynek céljai között szerepelt – az NCW-n kívülálló női szervezetek bevonása, egyéb női jogokért való harc, jogi képviselet, humanitárius akciók. Így is emlegetik őket Új Zéland történelmében, mint “az első feminista hullám”, hogy megkülönböztessék őket a XX. századi női mozgalmaktól. Ezek a nők, minden területen a férfiakkal egyenlő jogokért, valamint a társadalom morális megújulásáért harcoltak. 116 évvel később, vagyis ma, az NCW még mindig létezik, szintén a nők jogaiért harcol, de már egészen más szervezet mint az amelyet megalapítottak 1896-ban.

Napjainkban igencsak furcsa lenne nemcsak Új Zélandon, hanem a világ más tájain is, ha a nők nem vehetnének részt a politikai életben. A 2008-as választások során, a megválasztott képviselők majdnem egyharmada nő volt. Az új kormány tagjai között is négy miniszterasszony van, akárcsak az előző kormányban is sok nő kapott helyet, a miniszterelnöknőtől elkezdve egészen a főkormányzóig, vagy pedig az igazságügyi miniszterig elmenve.

Az NCWNZ szövetség alapító tagjai – Christchurch 1896

Vincent van Google

Kissé kapcsolódva a pár nappal ezelőtt Google Street View-el kapcsolatos bejegyzésemhez, most újra erről a szolgáltatásról lesz szó. Egy amerikai festőművész Kentucky államból, akinek nincs ideje annyit utazni amennyit festeni szeretne, és aki azelőtt több száz órát töltött utazással, arra az elhatározásra jutott, hogy a Google Street View képeit fogja felhasználni művészeti célból.

Bill Guffey, 45 éves amerikai festőművész, már több mint egy éve használja a Google utcai képeit ilyen céllal. Ami igaz az igaz, ebben a nehéz gazdasági időszakban művészünk hatalmas összegeket spórolt meg a Google Street View igénybevételével, és most már “virtuálisan utazik” pillanatok alatt egyik földrészről a másikra.

Íme egy kis ízelítő:

Az eredeti kép…New Yorki taxi

A festmény…

A művész azt nyilatkozta a brit Daily Mail újságnak, hogy amióta a családjára is gondja kell legyen, na meg munkahelye is van, drasztikus módon lecsökkentek az utazási lehetőségei. “A Street View mindent megváltoztatott számomra, és most már olyan helyekre is eljuthatok könnyedén, amelyeket nagyon szeretek, és lefesthetem azokat pont úgy minthogyha ott lennék“.

Bill Guffey művész csak olyan képeket fest le, amelyeket normális módon turisták nem látogatnának meg, mostanáig több mint 100 képet készített, amelyeket egyenként majdnem 1700 eurós áron próbál értékesíteni. Bill Guffey virtuális kiállítása itt látogatható meg.

Lisszaboni villamos…

Hogy halad a Google Street View ?

Miközben egyre több az aggódás ami a magánélethez való jogot illeti, a Google töretlenül továbbhalad a Street View program megvalósításában. Jelenleg már több mint 10 országban működik a szolgáltatás, Európában – Franciaország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svájc, Egyesült Királyság  területén, Dél Amerikában – Brazilia, Mexikó, világviszonylatban pedig Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új Zéland, Tajvan jöhet számításba.

Új Zélandon, amint talán olvastunk is róla, tavaly december elején tették elérhetővé a szolgáltatást, jelenleg Japán lefedésén foglalatoskodnak. Nos pont a japánokért, egy jópofa filmecskét készített az amerikai társaság, amely a YouTubeon próbálja megnyugtatni a távolkeleti népeket a programmal kapcsolatosan, hogy nincs ok az aggodalomra.

Az animáció azt mutatja meg, hogy milyen gondos és körültekintő a Street View, amikor képeket készít a program számára, és hogyan törölnek ki kocsi rendszámokat vagy arcokat amikor erre kérik fel őket. A kis filmecske tényleg nagyon jópofa és megnyerő (akar lenni). De vajon tényleg megtudnak győzni ártatlanságukról ? Te hogy gondolod kedves olvasó ?

A jövő repülőgépei

A finneket különösképpen szimpatizálom, főleg amióta anno sikerült megfordulni ezen gyönyörű északi tájakon. Nemzeti légitársaságuk, a Finnair, abból az alkalomból, hogy 85 éve létezik  a porondon, azt a kérdést taglalja,hogy milyen lesz a világ 85 éven belül? Hogyan fognak repülni akkor? Teljes válaszok nincsenek, de az előrelátások lenyűgözőek,  különböző területeken dolgozó szakértők idézik fel a légi utazás jövőjét.

És remélhetőleg téged is ösztönöz kedves olvasó, hogy vitasd meg a repülés jövőjét! Mi már rég alulról szagoljuk az ibolyát, de vajon az unokáink milyen gépekkel fognak ide oda utazni és milyen üzemanyagokat fognak használni ezek a gépek?

Öveket bekapcsolni, kezeket a székekre szoritani, indulás a jövőbe…

A tanulmány szerkesztői öt futurisztikus vizióból indulnak ki:

• A repülés népszerű
• A repülés környezetvédő
• A repülés kaland
• A repülés egy jó üzlet
• A repülés személyes interakció

A repülés népszerű. Belátjuk, az emberekben mindig megvolt az igény, hogy  mozogjanak, új helyeket és világokat fedezzenek fel. Egy helyről mozogni egy másikra egyre könnyebbé és gyorssá válik.
A legújabb statisztikák szerint, minden 15 évben a légiszállitás megduplázódik. Például az A380, ami nemrégiben kezdett repülni, a 2000-es évek elején tervezték és a termelési időszak valószínűleg 30-40 év lesz. És az utolsó legyártott repülőgépet még további 30 éven keresztül fogják használni. Tehát 70-80 éves ciklusokról beszélhetünk. Ez az a fő ok, amiért nekünk annyira fontos előrenéznünk a jövőbe, mondja egyébként Pascal Huet, az Airbus alelnöke.

A repülés környezetvédő (kell legyen)…

Napjainkban a repülés legnagyobb hátránya, hogy az üzemanyag, a kerozén nagyon drága, másrészt elégetik azt, tehát a környezetet is szennyezi. Az olajkészletek is, amiből előállitják a kerozént, fogytán vannak. Ezek a problémák csak egy kedves emlék és történelmi lecke lesznek 50 év múlva, melyet unokáinknak fognak elmondani. Tehát akkor jogos a kérdés, hogy vajon milyen lesz a repülés 85 év múlva ?

A kihivás mindenki számára adott, egy fenntartható fejlődés támogatása, különös tisztelettel az étel, viz és földhasználat terén. Az biztos, hogy minél több aszfalt lesz bolygónkon annál kevesebb erdő és mezőgazdaségi területtel fogunk rendelkezni.

Nincs még egy olyan utazásfajta, amely annyi álmot táplált volna, amelyért ne dolgoztak volna olyan sokat mint a repülés. Végül ez a technikai forradalom és az emberiség képességének szimbóluma lett, hogy felülmúlja saját határait. Egy hosszú, kívánt álom fokozatosan a mindennapi élet része lett. És akkor megérkezett az éghajlatváltozás miatti aggodalom.

A repülés kaland…

Az utazás célja nem mindig a cél. Néha szükségeltetik eljutni a világ egyik sarkába kevesebb mint három óra alatt, de néha kívánatosabb tud lenni átsiklani a tenger felett és  lepillantani annak csillogó tükrére. Manapság ha az ember repülni akar, nem szükségeltetik repülőre ülni sem, mert léteznek repülés szimulációk is.

2093-ban a tapasztalat teljesen más lesz. Lesz egy integrált utazási és élettapasztalat. Az utazás az életed egy része lesz, nem  pedig egyszerűen egy mozgás az a. pontról a b. pontra. A jövő repülőgépei intelligens, automatizált gépek lesznek. A tendencia már ma az, hogy nagyobb felhasználtságú, performens, minél alacsonyabb áron előállitott és üzemeltett gépeket készitsenek.

A repülés egy jó üzlet…

A repülőgépiparnak is természetesen a profit a mozgatórugója. Minél nagyobb profitot elérni a gép minél jobb kihasználásával, minél kevesebb költségen, ez készteti a társaságokat hogy minél változatosabb ajánlatokkal, ötletekkel lépjenek fel a piacon. 85 év múlva, már lehet hogy mindenkinek nem személygépkocsija, hanem személyes repülőgépje lesz.

A repülés személyes interakció…

Az interaktivitás és a kommunikáció már manapság szerves részei a repülési élménynek. Ma már nemcsak az a kérdés, hogy mennyiért visznek el egyik helyről a másikra, hanem hogy  miben könnyithetik meg az utas utazás előtti és utáni gondjait, milyen szórakozási lehetőségek vannak a fedélzeten. Egy teljes, különálló szórakoztató ipar fejlödött ki a repülőgépipar hátán. Az interakció abban is jelen van, hogy a szórakoztató ipar képviselői bevonják a potenciális utazókat, a repülőgépeken található szórakoztatóeszközök fejlesztésébe. A jövő repülőgépeit nemcsak a szakosodott tervezők, hanem az utódaink is fogják tervezni, fejleszteni.

További futurisztikus gondolkodók:

• Future cars: www.futurecars.com

• Future news from 2020: www.newsoffuture.com

• Future design by Tuvie: www.tuvie.com

• Future sustainable communities: www.futurevisionaward.com

• Global future and foresight: www.thegff.com

• NASA future flight: futureflight.arc.nasa.gov

• Strategies for innovating in to the future: www.jumpthecurve.net

Abel Tasman Park, a rágcsálómentes hely,

Egy-két napja olvastam a nyetten, hogy ezen hirneves park szigeteit megtisztitották a kisebb- nagyobb rágcsáloktól. Mivel egy amúgy is védett hely, az illetékesek elmondták, hogy 2007 óta nem láttak egeret arrafele, igaz igyekeztek is kiirtani azokat. Legutóbb a hermelineket pusztitották ki a környékről, igy pedig egy tökéletes szentélye lehet az igazi őshonos kiwi állatoknak.

Amint a mellékelt kis képen is látható, az Abel Tasman Nemzeti Park, a Déli Sziget felső csücskében, Nelson közelében elhelyezkedő természeti rezerváció, amely 1942-ben lett megalapitva, 22530 hektáron terül el, de igy is országos szinten a legkisebb természetvédelmi parkként van nyilvántartva.

Egész évben látogatható, unatkozásra nem alkalmas hely, amelyet már 500 évvel ezelőtt benépesitettek a maorik, nevét természetesen arról a holland úriemberről kapta, akinek volt bátorsága 1642-ben erre a tájakra kalandozni, partraszállni és összecsapni a helybéli népségekkel. Van is ott egy emlékhely, amely ezen holland úriember emlékének hódol. Az európai népességek tömegesen később, azaz 1855 körül tették tiszteletetüket ezen a helyen.

Ami leginkább elragadtatja az embert ezen a tájon, a gyönyörű tengerpartja, csodálatos égbe ivelő hegyei, a természet érintetlensége. Tui, pukekó és egyéb őshonos madárfajták lakoznak erdeiben.

És mit tehet a turista ha arrafele vetemedik ? Van egy külön 52 km-es túra, az Abel Tasman Coast Track, amely körbe járja a parkot, és van egy belső túrázási lehetőség is, ahol meg lehet figyelni az őshonos “lakókat”. Lehet csónakázni, kajakozni, ha pedig az Adele vagy Fisherman szigetekre kirándulnánk, akkor határozottan ügyelni kell arra, hogy nehogy valamilyen kártékony rágcsálót utaztassunk ingyen egyik helyről  a másikra. Van lehetőség hegyi bicikli túrára is némely megszabott helyen.

Van jó néhány szálláshely is a parkon belül, kemping helyek, akik pedig valami igényesebb helyre vágyakoznak, azoknak van szálláslehetőség a közeli Motueka városában. A hely meglátogatása mindenképpen előkészületet igényel, amint itt, olvashatunk is erről.

Perben Istennel…

Kaptam egy üzenetet…érdemes elolvasni, aztán kérdezd meg magad, hogyan tovább…

Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket?

Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.

Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: – Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?

Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:- Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.

• Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel,hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.

• Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.

• Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.

• Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.

• Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.

• Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknakannyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.

• Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.

• Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

• És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot,az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyekbátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

- Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze
van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.

Egy diák megkérdezte Istent: “Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló” És a válasz? “Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten.“

• Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.

• Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki “Hiszek egy Istenben”, miközben a Sátánt követi, aki egyébként, ő mondta, szintén hisz az Istenben!

• Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre.

• Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Istenről szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.

• Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken.

• Furcsa,hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.

• Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem!

Gondolkozol???

Továbbitsd az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak felejtsd el, szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted. De akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!

“A boldogság és a szomorúság a saját tetteid gyümölcse”

Kiwi szimbólumok 14. – Újzélandi farmkutyák

Kutyuskedvelők figyelem ide, ez a bejegyzés most nektek szól.

Ha azt a kérdést tenné fel nekünk valaki, hogy Új Zéland melyik állatáról hires, akkor természetesen a bárányokra gondolnánk. Ami igaz is, de nemcsak róluk.

Talán nem is gondoltunk erre, hogy a kutyáknak milyen felbecsülhetetlen értéke és haszna van egy egy ország mezőgazdaságában. Új Zéland állattartó gazdái fel is tették a kérdést, mi lenne a gazdaságaikból, farmjaikból, a kutyák nélkül ? A válasz egyszerű, legalább 100 évvel dobná vissza gazdaságukat, ennélfogva az ország gazdaságát is. Ezen kutyák nélkül nem tudtak volna nagy területeken gazdálkodni, és legyünk őszinték, a bárányok sem lennének olyan hiresek.

A tipikus nyájörző újzélandi kutya a skót telepeseknek köszönhetően érkezett kiwilendre, akik az 1800-as évek végén hozták be az országba. Neve angolul “border collies“, ami egyszerü forditásban határőrző kutyát jelent.

A készségek amelyekkel ezek az életerős kutyák rendelkeztek, rövidesen országos elismerésüket eredményezte. Első felhasználásuk egy Dél-Canterbury környéki farmon történt 1889-ben.

Külföldi turistáknak remek szórakozás és elragadó élmény  megfigyelni ezen okos jószágokat, ahogy vezetik, őrzik, igazgatják az állatokat. Ha arra járunk érdemes beiktatni egy ilyen farmlátogatást.

Statisztikai adatok szerint, Új Zélandon kb. 600.000 csaholó él, ezekből 400.000  ún. diszkutya, a többi pedig  komoly tevékenységgel van felruházva, őrzik az állatokat, ők a “dolgozók”.

Új Zéland farmjainak egyik hirneves kutyája a rajzfilmbeli “Footrot Flats” farm kutyája, amelyet Murray Ball rajzoló, saját kutyája, “Finn” mintájára alakitott. “Finn” egy 16 éves border collie volt, aki 1998-ban távozott el az örök legelőkre.

Egy nehéz nap a “dolgozó” kutyák számára egy jó napnak számit.  Egy jó “dolgozó” kutya szereti a “munkáját”, és képes akár 10 embert is (pásztort) gazdaként elismerni, azokkal együttmüködni. Soha nem fog sztrájkolni, nem kér szabadságot és fizetésemelést sem. Egy jó “dolgozó” beillene akár egy atlétának, aki nap mint nap lefutja a maratoni távolságot. Egy kemény nap végén minden amit kér, egy paskolás,  egy simogatás, egy jó, kiegyensúlyozott étkezés és egy meleg, száraz ketrec.

Egy másik rendkivül intelligens példánya ennek a kutyafajtának, az 1930-as évek tájékán, Dél-Auckland környékén élő, feketeszőrű, Jack nevű kutyus volt, aki messziről érezve gazdája közeledését kinyitotta a kapukat, kérésre bizonyos szerszámokat vitt ki a legelőre, majd pedig hazavitte, megetette a szárnyasokat magot rázva a dobozból, és gazdáját meglesve tudta, hogy milyen gyomnövényeket kell kiirtani a legelökről, melyek ártalmasak az állatokra, kikaparva azokat a földből. A kutyus az országos “New Zealand Herald” napilapban is szerepelt, és egy kis könyv is jelent meg róla. Amikor a kutya meghalt, egy onehungai cserzőműhely felajánlotta, hogy teljesen ingyen kicserzi bőrét, hogy a gazda megőrizze emlékét.

Border Collie szobor a Tekapo tó mellett, a Déli szigeten, jelölvén a kutyák felbecsülhetetlen értékét a Déli Sziget gazdaságának fejlődésében. Ugyanezt ki lehet jelenteni az egész országra is.

Dupla esemény – 1 éves a blog és 200-ik bejegyzés

Mit jelent az, ha közben annyira foglalt a blog szerkesztője ? Például azt, hogy észre sem veszi, hogy 1 éves lett a saját blogja. Igy jártam én, hiszen augusztus 5 óta eltelt egy pár nap, én pedig csak most veszem észre ezt a mulasztást. Az igazságot megvallva nem is tudok nagyon örvendeni, hogy tényleg 1 éve csinálom, mert a lelkiismeretem azt súgja, hogy volt két teljes üres hónap, amikor nem volt kedvem blogolni, csendben voltam. Egy ilyen ún. hullámvölgyben voltam, neked nincs ilyen kedves olvasó ?

Amiért viszont nagyon örvendek, hogy fejlődik a wordpress, és vele együtt a blogom is fejlődik. Egy évvel ezelőtt mégcsak elképzelni sem lehetett, hogy feedjit követőt  tegyél a wordpress.com blogra, mert a Java környezetet nem birja, most pedig már ez is lehetséges. Több más wordpress.com blogon vettem észre az újitást, és azt hittem valami köztes megoldást találtak ki a bloggazdik, pedig nem, vagyis a wordpress lett engedékenyebb. És erre most rájön ez a gravatar izé, amit én is betettem, hogy miről is szól(na) továbbra is ez a blog.

A másik ok ami folytatásra biztat, hogy ez a bejegyzés a 200-ik. Pedig őszintén mondom nem volt semmi szándékos részemről, hogy a kettőt igy együtt időzitsem. Valószinüleg a két hónapos kiesés pozitiv hozadéka, hogy a kettő igy egybeesett.

Mindenkinek további jó böngészést kivánok és kellemes nyarat.

Kiwi szoptatós rekord

Az egyidejű szoptatás kiwi rekordját döntötték meg ma a távoli országban. A nők Health Action Trust nevű szervezete szervezte meg a “Big Latch On” nevezetű eseményt, mely eseményen 1299 nő vett részt miközben de. 10.30 órától egy percen keresztül egyidejűleg babákat táplált. Tavaly csak 1,122 nő vett részt országszerte az eseményben.

Kedvencek a biznisz osztályon

Egy új kategória jelent meg nemrégiben a légi szolgáltatások terén, vagyis azon állatszeretők akik kedvenceiket szeretnék (külön) reptetni egyik-másik amerikai város között most már megtehetik, mert már létezik egy “állati” jó légitársaság, vagyis a Pet Airways.

A szolgáltatás egyelőre csak némely amerikai nagyvárosok között működik, New York, Baltimore, Denver, Los Angeles és Chicago boldog állattulajdonosai repíthetik a magasban egyik helyről a másikra kedvenceiket, minimum 150 dolcsi értékű jegy kifizetése után.

Hogy mitől egyedi a szolgáltatás ?

Először is a légitársaság gépén csak állatok utazhatnak. A személyzetet leszámítva más ember nem léphet a fedélzetre. Másodszor, és ebben rejlik ennek a forradalmian új gondolatnak a lényege, hogy a házi kedvencek nem a csomagtérben szorongva, magányosan és halálra rémülten kénytelenek megtenni az akár több órás repülőutat, hanem első osztályú körülmények között, az utastérben vághatnak neki a felszállásnak, akár kinézhetnek az ablakon  is.  A légitársaság nagy hangsúlyt fektet az állatok kényelmes, biztonságos szállítására, és arra is ügyel, hogy a megszeppent jószágok a levegőben töltött órák során sem szenvedjenek hiányt a nekik kijáró, szerető gondoskodásból.

Az ötlet kiagyalói Dan és Alysa Binder, valóban hiánypótló szolgáltatást inditottak el, álmuk kezdete 2005-re nyúlik vissza, és négy évbe telt amig meg is tudták azt valósítani.

A légitársaság jelenleg még csak egyetlen kisgépet, egy Beech 1900-ast állított szolgálatba. A repülő eredetileg 19 emberi utas szállítására volt alkalmas, de a bútorok és a berendezések eltávolításával közel félszáz állat számára biztosítottak elegendő férőhelyet. Az utastér klimatizált, optimális hőmérsékletű, és szolid, megnyugtató világítással rendelkezik. A gépen természetesen szakképzett „utaskísérők” is vannak, akik 15 percenként ellenőrzik a jószágok állapotát. S ha valamelyik utasnak menet közben kis vagy nagydolga akad, akkor természetesen arról is gondoskodnak, hogy ne kelljen maga alá piszkítva végigkínlódnia a hordozóládákban töltött órákat.

A gazdiknak két órával a felszállás előtt kell megérkezniük a repülőtéri váróba, ahol átadják házi kedvencüket a légitársaság alkalmazottainak. De ha időközben sürgős dolgunk akadna, akkor sem kell kétségbe esnük, mert a Pet Airways több állatpanziót is működtet, ahol indulás előtt már három nappal el lehet szállásolni a kedvencet. Ha pedig landolás után nem érnénk ki időben a repülőtérre, akkor egy éjszakára még ott tartják jószágunkat a Paws Lodge-ban. Ide tartozik, hogy a társaság kiemelt gondot fordít az állatok folyamatos nyomon követésére – a beléptetéstől, az esetleges elszállásoláson át az kiadásig. Saját közleménye szerint nem fordulhat elő, hogy házi kedvenc elvesszen, vagy a kiadásnál összecseréljék valamely más állattal. Az állatok helyzetét a gazdik folyamatosan az interneten követhetik.

Továbbá az eredeti tervek szerint a szolgáltatást kutyák és macskák szállítására korlátozták volna, de az óriási érdeklődésre való tekintettel a profiljukat már most kiterjesztették a madarakra, hüllőkre, görényekre, és gyakorlatilag minden olyan háziállatra, amely szállítása veszélytelen, és rendelkezik a szükséges állatorvosi okmányokkal. A vállalkozás roppant ígéretes és nagy jövő előtt áll. Ezt jelzi, hogy a Fox TV beharangozó riportja óta amerikaiak milliói rohanták le a Pet Airways ügyfélszolgálatát, és habár az első gép csak  ma július 14-én szállt fel, a jegyek már hónapokra előre elővételben elkeltek (de természetesen várólista is létezik a légitársaságnál).

A légitársaság igen leleményes szójáték formájában „pawsenger” névre keresztelte állati ügyfeleit. A kifejezés az angol paw (mancs) és passenger (utas) szavakból ered.